Ma kicsit lazítottam a szokásos meneten, mert a hosszú télnek köszönhetően úgy éreztem, hogy megőrülök már itthon. Ebből az anyuka mókuskerékből jó néha kimozdulni picit. Nem kell elmennem bulizni ahhoz, hogy azt érezzem, hogy feltöltődök mondhatom, hogy elég egy fröccs a városban. Na jó legyen kettő.

Ezzel a lazasággal telt az egész napunk. Belvárosi séta, egy kis becsiccsentés, játszóterezés szóval anyának, és babának is jó volt. Nem hittem volna, hogy a reggeli bor okozta esti "másnaposságom" mellett lesz még kedvem edzeni. Nem volt.

De az elhatározásom, hogy fel kell készülnöm a tíz kilométerre nagyobb volt, a lustaságomnál. Nem mondom, hogy életem legjobb, és legdinamikusabb edzésemen vagyok túl. De túl vagyok rajta, ráadásul a terv szerint. 5 perccel többet nyomtam, mint tegnap. 45 perc tekerés volt a mai menü. (Holnapra 50-et tervezek).

Közben persze egyre nehezebb a tekerés, ugyanis igencsak elszoktam a nyeregtől, és szoba bicikli ide vagy oda, ez sosem lesz kényelmes. Úgyhogy még ezzel is meg kell küzdenem.

A másik, hogy tegnap eljutottam gyógyszertárba, úgyhogy már van porcerősítőm is. Kevésbé tájékozott gyógyszerész csajt fogtam ki, úgyhogy maradtam a jól bevált Béres Porcerőnél,ugyanis a Scitec Glükozamin-Kondiritin tabletta nem ér semmit. Már kétszer is megpróbálkoztam vele. Komolytalan...