Az a fajta anyuka vagyok, aki azért a parásabbak közé tartozik... vagy inkább, az alaposak közé. Kinek kinek túlzás, amilyen én vagyok, másnak ez is laza. Mind mások vagyunk. Szóval mióta megpillantottam a két csíkot a teszten azóta próbálok tudatos lenni. Először magammal kapcsolatos, vagyis…

      Szóval ma szerencsére túl vagyok a fogorvoson, nem viselt meg annyira mint gondoltam, és mára naposabb időt mondtak. Úgy voltam vele, hogy nem hagyhatom ki a lehetőséget, hogy a futóútvonal turistáskodást folytassam. Mert, ahogy nulla fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála nekem mennem…

      Mint ahogyan azt tegnap elhatároztam, ma ki is mentem a Margit Szigetre. Ennek három oka is volt.1. Nosztalgia, itt futottam rengeteget. 5 km, 10 km, innen indult annak idején a Vivicitta...2. Patrikkal meg akartam tenni egy nagyobb távot egyedül, ugyanis unom már a környékünket. Nem csak…

      Végül is Patrik nem kaptam meg az oltását, mondván, hogy piros a tokra. Két hét múlva kerül rá sor, ami a Vivicitta előtti három napot jelenti, de nem okoz gondot, ha akkor nem tudok elmenni futni, ilyenkor mellette van a helyem. Ha pedig a verseny napján nem lenne jól, Norbi segít nekem!…

      Ma kicsit lazítottam a szokásos meneten, mert a hosszú télnek köszönhetően úgy éreztem, hogy megőrülök már itthon. Ebből az anyuka mókuskerékből jó néha kimozdulni picit. Nem kell elmennem bulizni ahhoz, hogy azt érezzem, hogy feltöltődök mondhatom, hogy elég egy fröccs a városban. Na jó…

      Ma nem volt könnyű napja Patriknak, szóval az azt jelenti, hogy alig aludt, és amikor ébren volt akkor is elég morgós volt. Végre fél hat körül letettem aludni, de ez a hatalmas alvás nagyjából hatig tartott.Ez az idő, elég lett volna arra, hogy mozogjak fél órát, csakhogy éppen azelőtt…