Végre itt a jó idő, és ilyenkor tízezerrel pörög mindenki azon, hogy hogy néz ki, mert ahogy tíz fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála kongatják a harangokat, hogy jön a nyár, és itt az ideje megszabadulni az anyutesttől.
Na igen jócskán elmúlt a karácsony, és a tipikus ünnepi csengő szó helyett az én fülemben is a vészharangok kongnak. Szóval mi mást csinálhattam volna, mint az első kabát nélküli napon leporoltam a görkorimat. Mi az, hogy leporoltam, már vagy tíz éve nem volt a lábamon, és még jó rám!
Szóval Norbival elhatároztuk, hogy ma „Miami van”, el is mentünk görkorival a játszótérre homokozni, hogy teljes legyen a kép. Koktél helyett meg volt ízesített víz. Ja igen, és ha nem mondtam volna Patrik is velünk tartott, szóval nem csak úgy kettesben plázsoltunk.
Igazából nagyon menőnek tűnhetek a futó babakocsival görkorizva, de valójában ez egy állandó mozgó korlát volt előttem. Aminek a korlát része pozitív, az, hogy mozog az már némi kihívást jelentett így sok év után először. Na meg nem vagyok az a padkákra felugratós típus. Szóval azért a jó szerencse is mellettem állt, vagy gurult ezen a verőfényes napsütéses napon.
A lábamat szoktatni kell még a korihoz, de nem mondom, hogy nem élveztem. A helyi alkoholista banda, még ránk is aggatta a „sportszülő” bélyeget. Már majdnem megörültünk, hogy egy rögtönzött frissítő állomáshoz értünk, de ezen a ponton, csak kannás bort kaphattunk volna, azt is egy kis apróért.
Túllendülve ezen a kis szösszeneten, igencsak nagy kihívást jelentett már az első percben fájó talpakkal végig gurulni az egyenesnek tűnő, de teljesen hepe hupás utakon. De milyen a sportszülő? Addig megy, amíg nem talál egy sima utat, és megdöbbentő, de azon egyszerre gyorsabban és viszonylag fájdalom mentesen haladtunk. A rekortán viszont a görkori legfőbb ellensége. Bármennyire is csábít az egyenes talaj, egyet mondok: soha ne menj rá!
Szóval súly ide vagy oda, profizmusról meg ne is beszéljünk, de nem lehetetlen sportolni minimális pénzből. Ma már egy jónak számító görkorit meg lehet venni egy havi kondibérlet árából. A nagy feladat nem is az egysoros beszerzése, hanem a megfelelő utak megtalálása. Na meg a talpat hozzá kell edzeni egy biztos!
Patrik közben nagyon élvezete a dolgot, naná, hiszen jóval gyorsabb volt a sebesség, mint amikor a boltba botorkálok vele. Szóval az anyukáknak sem kell lemondania a sportról, és a korizásról sem. Igaz ezúttal nincs jég, és forralt bor sem, de a Várolsliget tökéletes helyszín lehet egy kis gurulgatásra. Vidd el apát is egy körre!
