Kérdeztétek, hogy mi a taktikám arra, ha máshol kell altatnom Patrikot. Nem titok, hogy a gyerekeknek a legfontosabb az állandóság ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek. Igen, ez valóban így van, de az nem megoldás, ha a négy fal közé zárjuk magunkat, amíg a gyerekünk nagyobbacska nem lesz. Én "nagy koromban" is rossz alvó voltam, szóval kitalálhatunk magunknak mindenféle felesleges indokot, hogy miért ne csináljunk ezt vagy azt, mi isszuk meg a levét.

Nem beszélve arról, hogy az elszeparálással mást nem érünk el, minthogy bebetonozzuk magunkat egy unalom nevű toronyba, ami hosszú távon, se a gyerekünknek, se nekünk, se a párkapcsolatunknak nem tesz jót. Na, de akkor, mit tehetünk? Sakk matt!?

Nálam, semmiképp. Én nem aggódok előre, az ilyesmin. Ha kijön Patrikon két piros pötty, akkor sokkal inkább, de az ilyen általam is megoldható dolgokon nem szoktam izgulni. Úgy állok hozzá, hogy örökké nem lesz fenn, előbb utóbb el fog aludni, volt már olyan, hogy sírtam a fáradtságtól, mert órákon át nem tudtam elaltatni Patrikot, de ehhez nem kellett elutaznunk. Szóval egy ilyen helyzet bármikor adódhat, ezt túl kell élni, meg kell oldani. Ott, és akkor, az adott szituációban a lehetőségeinkhez képest a legjobban. Mik lehetnek ezek?

Én tuti nevetnék, ha más mondana ilyet nekem, de az órákon át tartó altatások közben azzal szórakoztatom magam, hogy egy kis altatót "írtam" Patriknak, amit fejből tudok természetesen, és mindig új versszakai lesznek az idők során, már lassan egy Walesi Bárdokká növi ki magát. Ebben pedig minden benne van, ami velünk történik, alvás, kiskacsák, autók, felhők... Ez arra jó, hogy mi magunk nyugodtak maradjunk, idegesen, hogy "aludjá' má' el" nem fogod tudni elaltatni, mert érzi a gyerek, hogy ringatás helyett rázogatod csak, az meg nem jó senkinek.

A mi technikánk az, hogy berakjuk a kiságyba, ha már látjuk, hogy elég fáradt, aztán ilyenkor általában van némi ellenállás, kis nyűglődés. Közben szól a kiságy feletti forgó, ami már csak a szekrényen hever, hiszen Patrik minden alkalommal leboxolja, az esti mondjuk úgy rituáléja során. Aztán két opció lehet, vagy hangosan elkezd sírni, akkor kiveszem, és jön a ringatás, vagy csöndben elmolyol aztán elalszik magától. Ilyenkor van, hogy csak lefekszünk a kiságy mellé, és csak jelen vagyunk, vagy még ez sem kell, és magát elaltatja. Ezek az ajándék napok.

Igazából, mindegy, hogy hova megyünk ezt a módszert alkalmazzuk. Így volt ez Balcsin is azzal a különbséggel, hogy egy utazóágyban alszik. Ami egyébként körülbelül ugyanakkora, mint a saját ágya, viszont elég bénán ágyazható, szóval, ha még egyszer vennék, akkor figyelnék arra is, hogy jól rá lehessen rakni egy lepedőt, akár gumislepedőt, ami nem gyűrődik össze a második percben.

Szerintem nincs nagy titok az egésznapos élmények, az utazás, nyilván kizökkenti a kisbabákat a szokott rendből, és fáradtak. És mint tudjuk, hogy ez egy orosz rulett minnél fáradtabb, annál kevésbé tud aludni a gyerek. Nehéz ilyenkor megtalálni az aranyközép utat, már ha létezik ilyen. Szerintem a megoldás az, hogy "otthon szerű" körülményeket kell teremteni. Mondjuk válasszunk a gyereknek, (de egyébként választ majd magának) kedvenc alvójátékot, vigyük el az otthoni takaróját, amiben alszik, a szokásos fürdetőjét. Az illatok, és a megszokás látszata lehet az egyetlen enyhítő körülmény, egy nyugodtabb éjszakához, és könnyedebb altatáshoz!

Na és persze az aduász, ha maguk mellé vesszük a kisbabánkat, de persze ez nem mindig megoldható egy ilyen helyzetben, főleg, ha egy társaság várja, hogy csatlakozzunk mi is a beszélgetéshez.