Patrik születése óta, minden hónapról írok.Minden hónap másért más, bár bevallom ezzel a 10. hónappal el vagyok maradva,hiszen Patrik éppen ma töltötte be a 11. hónapját, szóval úgy gondoltam ezúttal az elmúlt két hónapról egyszerre emlékezem vissza. 

Felkontyolt hajjal bugyiban, és egy toppban takarítok épp, nagytakarítok, vagy nagyobbat, mint máskor. Éppen ablakot mosok, könnyes szemmel. Na nem is azért mert nem szeretem csinálni, pedig gyűlölöm. Most épp arra gondolok, hogy legutóbb egy évvel ezelőtt hatalmas hassal álltam a létrán és mostam az ablakot, hogy Patrikot a lehető legszebb fogadtatás várja majd, ha eljön az idő. Most pedig itt veszekszem a lábamba csimpaszkodó már nem is olyan kisfiammal, hogy menjen el alólam, csak addig ameddig a Domestosszal mosom az ablakot.

Ilyenkor mindig haragszom magamra, mert veszekszem vele, közben tudom, hogy csak engem akar, velem lenni. Nekem pedig ezt is meg kell csinálni, és persze csak féltem a vegyszeres víztől. De közben pedig, mindent meg tudunk csinálni együtt, igaz így egy kicsit lassabb, mint korábban. De az ablakmosás ezúttal valahogy más volt, jobb, mint eddig bármikor. Az elmúlt egy év emlékei cikáztak a fejemben.

Még nem is olyan rég ezen konyhakövön szanaszét hevert a száraztészta, amit a felvizesedett zsibbadó kezeimmel nem tudtam megfogni normálisan, aztán persze meg lehajolni érte. Ki gondolta volna aznap, hogy még egy hónapig így leszünk egyben ketten.

Aztán most hol tartunk? Egyre másra hozzám bújik, fejlett kis érzelemvilága van. pedig Patrik nem az az ölelgetős típus, és az utóbbi időben mégis azt játssza, hogy odajön és a semmiből megölel, és néz rám a bounty kék szemeivel, és hangosan tapsol, nevet. Ebből gyakran egy farkasszemet nézős, kergetőzés lesz, aminek egy óriási birkózás a vége. Igazi kis mókamester, akivel lehet viccelődni. És ezt nagyon szeretem, ki gondolta volna, hogy egy ilyen kis babával ez már működhet!?

Vagy, hogy a sok közös pancsolásnak az lesz az eredménye, hogy egyszercsak kéri a szappant, hozzáér, majd a kádban állva elkezdi mosni a hasát. Csak ültem ott, nagyon nevettem, és arra gondoltam, hogy ha akármikor is megállíthatnám az időt, akkor most megtenném. A legjobb, hogy akkor Norbi is pont ott volt, és együtt láttuk, hogy milyen nagyfiúnk van!

Vagy, hogy bele kell javítanom ebbe a posztba, mert alig, hogy megírtam Patrik pontosan 11 hónaposan megtette az első önálló lépéseit, három aprócska lépést egymás után anyától apáig.

A március még elég hideg volt idén, szóval ebben a két hónapban lett igazán nyár helló április, helló május. Ezt alaposan ki is használjuk, gyakorlatilag mindennap kinn vagyunk egésznap. Ma pont nem, mert ma takarítós nap volt, és tegnap futottam 10 kilométert a kánikulában, úgyhogy muszáj volt ma napmentes övezetben maradnom. De általában igen, kacsákra vadászunk, köveket dobálunk, kutyákat nézünk, hintázunk, homokozunk, más kisgyerekekkel bandázunk, hajókat nézünk, világító lámpájú autókra csodálkozunk, mesélünk, és megéljük a pillanatokat.

Sokan kérdezik, hogy nem unatkozom-e itthon? Nem, soha nem takarítottam még ennyit, de soha nem is volt rá ekkora szükség. A homokozót szerintem nyár végére teljes egészében felhordjuk az emeletre, amit a porszívó porzsákján keresztül semmisítek meg nap, mint nap. Többször is! Hogy is unatkoznék? Hogy unatkoznék, amikor itthon sem vagyok, mikor lemenőben van a nap, akkor jövünk haza. Aztán gyorsan az esti rutin, majd ha Patrik már elaludt, akkor jöhet a főzés, és minden más. 

Na persze, nem ebből áll az életem, ha nem épp valamenlik belvárosi parkban múlatjuk az időt, akkor a hétvégéket színezzük ki. Az utóbbi időben többször is voltunk a Balcsin, sőt Norbival még koncertezni is voltunk, ja meg vacsorázni, igaz ezeknek már lassan két hónapja. Ideje egy kicsit megint kettőnkkel is foglalkozni. Hát ilyen az élet édes hármasban, ahol mi Norbival nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenki töltsön együtt legalább egy kis időt kettesben is. 

Amikor én futni megyek, akkor apa idő van, az anya idő egyértelmű, és persze nekünk is kell egy kis randira időt szakítani, ami azért valahogy megoldódik, ha máshogy nem is, akkor a konyhakövön piknikezve, de van rá alkalom. Biztos sokan azt gondolják, hogy nehéz egymásra találni ebben a megváltozott helyzetben, mármint, hogy szülők lettünk. De ez nem feltétlenül igaz, csak sokkal többet kell sakkozni, mire megtaláljuk az egymásra szánt valódi időt, amennyiben ez egy program. De nem kell feltétlenül annak lennie, miénk minden este, ahol elalvásig őszintén beszélgetünk Patrikról, kettőnkről, családról, vagy mindenről, és mindenkiről, aki befolyásolta a napunkat. Érdekes bensőséges pillanatok ezek, amik segítenek, akkor is ha épp nehezebb időszakban vagyunk.

Persze, mindez így van, de most! De most, minden a helyén van! Hisz mi más lehetne fontosabb, mint megalkotni Patrik tökéletes első szülinapját!?