Szerintem, ha anya leszel akkor viharos gyorsasággal megismerkedsz a mindenféle anyuka szlenggel. Amikor terhes voltam, még néha rá is kellett googliznom néhány rövidítésre, hogy mit jelent, mert egyszeriben csak egy olyan világban találtam magam, ami számomra kínai volt, és taszító. Csak azt éreztem, hogy én ezt nem így képzeltem el, és akkor ezután majd mindig így lesz!? - merült fel a kérdés. Vagy egy szép nap majd arra ébredek, hogy homokos tenyérrel csapkodunk egymás markába a játszótéri hierarchiában a már lespanolt anyukákkal, és majd bólogatunk a ránk még a kerítésen kívülről kémlelő terhes nőkre hogy: "Majd megtudod anyukám!" 

Honnan tudom, hogy játszótéri anyuka vagyok? Mit is jelent ez? Szerintem a játszótéri anyukák a klasszikus értelmezés szerint azok a nők, akik kizárólag a gyerekük székletéről és egyéb hasonló témákról tudnak beszélgetni a homokozó széléről. De azokat is ide sorolnám, akik a szülők számára kialakított piknik asztaloknál UNO-znak a többi szülővel, miközben másokról diskurálnak épp, esetleg egymást váltják a zöld fémkapu jelentette demarkációs vonalon, az: ahol még nem cigizhetek, és az ahol már igen határmezsgyéjén.

De hát én is ott vagyok a téren! És én is ezt csinálom,figyelem őket, és helyezgetem magam, és ezzel címkéket kapnak ők is! De én vajon hova tartozom? A magam random klikkjében nézem, ahogy pukkan a kuki, puki, luki névre keresztelt csemege, és folyik a Márka Meggy, de hol vagyok én, hol vagyunk mi  mindeközben? Nézd csak! Éppen négykézláb kergetőzök a Patrikkal a homokban, vagy épp vizesárok ásásban vagyok, ami momentán lehet engem jobban szórakoztat, mint Patrikot de azért csak csinálom. Hát miért ne tehetném!? Korábban érdekelt, hogy mit gondolnak más szülők... Például, hogy feltűnt - nekik, hogy magamban tenger partosat játszom épp a homokban? Naná! De nem érdekel!

Mindeközben pedig általában akad egy cinkostárs, egy anyuka aki az én gyermeteg megoldásaimmal tud azonosulni. Hiszen én is ott vagyok ennek a lüktető hierarchiának a kellős közepén. Már nem csak egy mindenkinek háttal hintáztató új csaj vagyok a téren, hanem már kérdés nélkül beszélgetek. Tanulok, figyelek, sőt jövőhéten szerdán úgy tűnik az "elmegyek a babamama klubba" dolgot is kihúzhatom a bakancslistámról. Vagy épp elkezdtem bilire szoktatni Patrikot. Hát igen, nehéz olyan anyukákat találni, aki épp egy lépéssel előttünk járnak, akik pont többet tudnak, mint mi, akikből egy szelettel azonosulni tudunk. Akiknek elfogadjuk a bölcsességüket, akikkel őszintén nevetünk, és akiket annyira meg kell becsülnünk, annak ellenére, hogy fogalmunk sincs, hogy hívják őket.

Ez mind talán egy újabb címke rajtam: "Játszótéri", de az éremnek ezúttal is két oldala van. Néha új helyek után nézek, új bázist keresek magunknak, ahol töltekezhetek, ha játszótérről van szó. De nem vagyok mindig a hinták, és csúszdák között. Mindig akad egy program ami megszínesíti a heteimet, nincs klasszikus mókuskerék. nap nap után vár minket valami még ismeretlen felfedezni való! És olyan jó társam Patrik ebben, ez a valódi érték. Ezek a napok nem fognak visszatérni. A holnap nem jön el, ma van, ma kell megélni ezt, mindent magamba szívni, amit Patrik ad nekem, amitől több lehetek, aki segít megmutatni nekem az élet valódi értékét, bármennyire kicsi is még, bölcsebb,mint én, akit a mindennapok már megkoptattak. De emlékszem még, és újra tanulok! Vele csodálkozom, és vele nyílok ki újra én is.