Szerintem azzal, hogy anyák leszünk, nemcsak az anyasággal járó feladatokat vesszük a  nyakunkba, több "szerepet" is vállalunk. Meg kell maradnunk nőnek, társnak az anyai feladatok mellett. Mit jelent ez? Igenis nagy feladatot, biztos mindenki ismer legalább egy olyan édesanyát maga körül, aki tökre fantasztikus mindenben. Mindig szép a játszótéren, mindig kedves a gyerekével, főz, sportol, és a többit pedig nem nehéz kitalálni, vagy tesz róla, hogy megtudjuk milyen szuper az élet más területein is, a magánéletében. Gyengébb napjainkon biztos elképzeltük már ezt a világot, és talán neki is indultunk így egy másik napnak, legalábbis én biztosan, hogy na akkor mától megpróbálok mindenben fantasztikus lenni.

De nem vagyok az! Néha türelmetlen vagyok, néha nem úgy sikerül a kaja ahogy szeretném, és egyszerűen vannak napok amikor Patriknak sem vagyok tökéletes, és szuper anyukája, és idegesítő társ vagyok. Szóval akadnak napok, amikor nem vagyok jó feleség, és ezt felvállalom. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többi nap ne tennék meg mindent annak érdekében, hogy a tőlem telhető legjobb legyek mindenben. 

Ma már egy év távlatából nekünk ebben az új időszámításban meg kellett találnunk az egymásra szánt időt, meg kellett tanulnunk közös időt teremteni, és különlegessé tenni azokat a rövid időszakokat amiben mi vagyunk ketten. Ez nem könnyű feladat, hihetnénk, hogy ez gördülékenyen megy, de igenis ebben is munka van, mint bármiben ami két embert a hosszú évek alatt összetart. Nem megy magától, nem úgy van, hogy egymásra találunk és akkor onnantól minden megy simán. Igen is kell hozzá tenni mind a két félnek.

Így van ez Patrikkal kapcsolatban. Norbi szabadidejében kell, hogy Patrikkal töltsön valamennyi időt kettesben, ugyanígy velem is, és szükségünk van rá, hogy hármasban is legyünk, közös élményeket szerezzünk. Hálás vagyok, hogy Norbi bár sokat dolgozik megpróbál mindenre figyelni. Persze van, hogy egyikünk, másikunk egy picit kevésbé foglalkozik ezzel az egyensúllyal, de ilyenkor mindig ott vagyunk egymásnak, hogy kirángassuk a másik felet a mindennapok okozta befásult állapotból.

Ma apák napja van, számunkra ez egy teljesen új dolog. A Valentin nappal együtt már az apák napját is ünneplik, állítólag az óvodákban is. Norbi valamikor május végén hazaállított azzal, hogy amúgy ma van apák napja, mert az egyik haverja is ment az oviba apák napi ünnepségre - Hű gondoltam magamban milyen gáz vagyok, nem is készültem semmivel, de ami még durvább, hogy nem is tudtam erről. Pedig én az ajándékozásban tényleg elég jónak tartom magam - szóval másnap el is mentem ajándékért, meglepetés várta itthon, ahogy azt kell. Mindennel elkészültem mire hazaért, aztán azért gondoltam így utólag megnézem a pontos dátumot, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő velem, a keresőben pedig ott virított június 17 (aznap pedig május 27-e környékén jártunk)... 

Nálunk az apák napja szerintem ezentúl is valamelyik bármelyik nap lesz, de ettől függetlenül fontosnak tartom, hogy olykor olykor kicsit az apukákra is helyezzük a hangsúlyt. Anyák vagyunk mindennap, mégis jólesik, ha anyák napján kiemelt figyelmet kapunk, ez jár az igazán jó édesapáknak is, pontosan amilyen Norbi is. Nálunk Patrik későn fekszik, és ha este 11-re is ér haza az apukája, biztos, hogy jut idő még egy kis játékra, egy kis szeretgetésre. Azt gondolom, hogy sajnos nagyon ritka az olyan apuka, aki átvesz feladatokat az anyukától, vagy tényleg mindennel képben van, ami a gyereke körül zajlik. Norbi pedig pontosan ilyen, és ezt nagyon köszönöm, fantasztikus társ, de még jobb apa. És ez számomra anyaként a legfontosabb! Bármikor, ha újra kezdhetném is őt választanám, mint társat, és édesapát.