Patrik nem az a bújós típus. Ritka az ilyen igazi intim pillanat kettőnk között, általában ha álmos, akkor megkaparinthatom magamnak néhány összebújós percre. Két nap múlva egy éves, úgyhogy szülihetet tartunk. Ma lehajókáztunk a Kopaszi gátra. A hajóút viszont hosszúnak és unalmasnak bizonyult Patrik számára. A kezdeti lelkesedés után felüdülés volt a Kopaszi adta zöld terület, maga a szabadság, ha úgy tetszik.

Még egy csupa fa játszóházban is játszhattunk amíg a napközis tábor aludt. Ingyen és bérmentve, ami valljuk be ma itthon elég ritka, és még szívesen is láttak minket. Szóval egy szuper helyen kötöttünk ki, egy fa birodalomban ami csak a miénk volt legalább egy kicsit. A nagy játékban jól elfáradtunk, úgyhogy kerestünk is egy félárnyékos helyet ebédelni, pihenni, ahol egy kacsa szemelt ki minket miközben etettem Patrikot. Az igen,"Christmas" Már fel kellett kapnom Patrikot mert olyan közel merészkedett hozzánk (a közelről már kicsit sem cuki csőrével), akinek van gyereke tudja, ez gyereknap a javából.

Azt már meg sem említem, hogy egy mamakacsa a két kiskacsájával átszalad előttünk, mert az már giccsparádé lenne a javából. Mindezt a sok élményt éppen ideje volt kiheverni, úgyhogy a csengőbongó hangommal nem volt kihívás elaltatni a kisfiam. Gondoltam végre én is hátradőlhetek a pokrócunkon, amikor is hatalmas dörgés, szélvihar, és elkezdett zuhogni. Hát ez a mi formánk, de a dolog kalandértékéből ez a néhány csepp eső cseppet sem ;) von le. Ma a 30 fok és a Szibéria közötti skálán végig kalandoztunk, de ez a nap csak a miénk megint csak. Most pedig itt szuszog mellettem a kis menedékünkben az esővédő alatt