Mostanában sajnos több anyukával is beszélgettem, arról, hogy nem eléggé boldogak a tekintetben, hogy milyen apuka a párjuk. Általában addig már el sem jutunk, hogy milyen társak, mert ugye az anya maga elé helyezi a gyerekét, és az már nem is érdekli, hogy éppen a párja,a  férje, őt már nem is veszi nőszámba. De a gyereknek apa kell! A nagybetűs APA!

Mikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy a jó apáról írjak, akkor először két dolog jutott eszembe. Az egyik az az, hogy nehogy már én mondjam meg... biztos sokatoknak fejébe ötlik majd ez a gondolat. De én nem akarom megmondani, én azt mesélem el, hogy szerintem mitől lesz, aztán ha Te nem így látod, az egyáltalán nem baj. Jó apa ezerféle képen lehet az ember, vagyis az ember embere. 

A másik, ami eszembe jutott az az, hogy megírjam-e egyáltalán? Hiszen most sokak szemében első olvasásra lehet, hogy olyan nem szeretem blogger leszek. Én márpedig azért is megírom, mert szerintem ez a blog attól jó, hogy őszinte, és igazi, annak minden "divattalanságával". Itt nem olvasgattok az aktuális trendekről, de mindenki magára találhat, mert egy "átlagos" anyuka élet is lehet izgalmas, kihívásokkal teli, és a maga módján érdekes. Valaki olyasvalakinek minden bizonnyal, aki épp ugyanabban a bugyi-póló kombóban tolja a szekeret, mint én. Bár ezúttal ez a mese nem rólunk szól.

Szerintem az, hogy jó apa lesz-e valakiből, elsősorban a saját döntése, amivel ugye nem sokat lehet kezdeni, mármint azzal, ha valaki egyszerűen kivonja magát a teendők alól, és semmire sem hajlandó. Viszont bárhogyan is alakult ember, van egy gyereked! Ez már nem rólad szól, és nem arról, hogy meg akarod-e nézni a meccset?

De tudod mit nézd meg a meccsedet, amíg anyuka hajtja a kétszer 45 percben plusz hosszabbítás, ugyanazt a mókuskereket, aki nem ült le egy picit nemhogy Szex és New Yorkot nézni, de még csak a vécére sem. De mégis azt mondja, hogy ember nézd meg a meccsedet, talán még a behűtött sört is eléd rakja, csak bárhogyis alakult a meccsed, bármennyire is felraktad a Barcát a legmagasabb szorzóra, mégis bebuktad a hétvégi strandpénzt, akkor megoldod öreg. Ez nem nyomhatja rá a bélyegét a továbbiakra, arra amikor leveszed a büdös zoknidat a dohányzóasztalról, és végre megérkezel, és felveszed az apa szerepet. Mert ugye nem tudtál egyszerre apa is lenni, meg Barca drukker is, pedig lehettél volna, de nem tetted.

De azt mondom, itt is Te irányítasz, Te, aki a kötényt hordja. Megengeded? Megteremtetted hatalmas hassal a feltételeket,  vagy még akkor, amikor azt hitted, hogy a halálos ágyadon fekszel, amikor a világra hoztad a gyereked? Kilenc hónapunk van arra, hogy felkészítsük a fiút, a férfit arra, hogy ő bizony apa lesz, minden előzetes körülmény lényegtelen, mert ember belőled bizony apa lesz! 

És ne értestek félre a megengedés az nem azt jelenti, hogy azt mondom a páromnak, hogy megnézheted a meccset. A megengedés az azt jelenti, hogy már mindenek előtt elkezdtél abból a hatalmas férfi emberből egy a gyerekére érzékeny valakit faragni. Megbeszélted vele, hogy éppen mije fejlődik az adott héten a kisbabátoknak? Elújságoltad neki, hogy a gyereketek akkora már, mint egy mangó? Ott volt veled az ultrahangokon? Rátetted a kezét a pocakodra, amikor még úgy vártátok Őt? Meghallgatta a kis kuruttyolást a hasadban? Megosztottad Vele az érzéseidet, a fájdalmaidat, az örömödet (nem a hisztit)? Bevontad Őt abba, hogy mit vegyetek a gyereketeknek, vagy csak rendelgettél ész nélkül? Beengedted őt a szülésedre, vagy azzal voltál elfoglalva, hogy csúnya lesz, amit majd lát, és később majd rányomja a bélyegét mindez a szexuális életetekre?Az első hónapokban segítettél kapcsolódni nekik, vagy csak sajnáltad magad, és a melleidet? Megtanítottad Őt arra, hogy kell ellátni a babátokat? Megtanítottad, hogy kell jól vigyázni? Hogy kell jól szeretni? Tudja, hogy milyen oltásokat kapott a gyereketek? Hogy kell lázat csillapítani? Hogy hova járok orvoshoz? Hogy mit csináltok egy nap? Hogy mit tud már a kicsi? Norbi tudja.

Ha a Te párod is, akkor Te mindent megtettél! Akkor ne ostorozd magad tovább a félig elhúzott zuhanyfüggöny mögött, vízcseppek alá rejtve a könnyeidet, fél szemedet még így is a gyereketeken tartva! Mert Te próbáltál beszélgetni, elmondtad, az elmondhatót. De próbáld meg még egyszer, csak öleld meg, és súgd a fülébe, hogy sosem késő változtatni. Anya vagy, tedd meg még egyszer utoljára magatokért!