Körülbelül eddig a pontig azt mondtam, hogy Patrik elég rossz alvó, de most hogy betöltötte az egy évet a legendák igaznak bizonyulnak. Miszerint egy éves kor után átalusszák az éjszakát... na igen, most néhányan biztos felsóhajtanak "Bárcsak!". Mégis hogy történt a nagy váltás, mi a titok, és mit is jelent az én szótáramban, hogy az egész éjszakát?

Mielőtt hatalmas titkokról beszélnénk tegyük rögtön hozzá, hogy fogalmam sincs, hogy ez a véletlenek műve, vagy egy kicsit talán az én kezem is benne van a dologban. Persze a második opció számomra mindenképpen kedves lenne, hiszen akkor kapnék egy piros pontot magamtól nevelésből.

Azt hiszem, hogy a dolgok háttere az, hogy Patrik elkezdett mozogni, mármint úgy igazán lépkedni, és futkosni, már amolyan babásan. És én ezt mint valami aduászt, vagy mit tartom a kezemben, szóval két órával alvás előtt délután, és este is biztos, hogy szaladgálunk egy kicsit. Már vége a babkocsis bóklászásoknak, a lopott pihenő időknek.

Ez már nincs, ha pedig mégis babakocsi fogságra van ítélve Patrik, akkor után el van felejtve ez a babáskodás és csak sétálva elmegyünk bárhova botokat dobálni, kutyákat hajkurászni, dombra szaladgálni..., és ezzel az egyensúly egy kettőre helyreáll. Egyelőre legalábbis. Tudom, hogy vár rám a kimeríthetetlen energiakészlet kora, de most ezt hagyjuk.

Szóval ez az alap. Kifáradt gyerekkel térek haza, aztán legyen az hétkor, nyolckor, vagy még később az első utunk a kádba vezet, mindegy, hogy korog-e már az a pocak. Szerencsére Patrik szeret a vízben játszani, így ez eltereli a figyelmét minden másról. Utána mikor tisztává varázsoltam a kisfiam, jöhet a vacsora, ami nem tápszer, hanem egy kicsit kiadósabb ebédszerű étel.

Aztán kézmosás, mert ezek a mancsok már nagyon szeretnek közreműködni a falatozásban. Ha ezzel kész vagyunk cumi be, alvó állatka mellettünk, hanyatt fekszünk és olvasunk. Pontosabban anya mesél, Patrik pedig hegyezi a füleit. Most tudom, hogy sokan azt mondjátok, hogy a Ti gyereketeket ugyan nem lehet lekötni ezzel, hát ezzel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, viszont el tudom mesélni a mi tanulságunkat.

Szóval mikor ezt a rendszert elkezdtem, kezdetben Patrik egyfolytában felállt, egy harc volt ez az egész maradj nyugton, én pedig olvasok dolog. Persze az, hogy Patrik szereti a könyveket, ez az én malmomra hajtja a vizet, hogy ebben volt-e szerepem nem tudom. Én azt tudom, hogy szeretek mesélni, és olyan könyveket választok, amikből lehet is. Például a szótár szerű "Ez egy ház, ez meg egy baba" szóval nemár, ez jó délután tanulgatni, de estére nekem valami vadabb kell (haha).

A mi mesekönyveink, amikből csak és kizárólag este mesélek félhomályban (az mindegy, hogy alig látom), esti témájúak, és sok kép van bennük, mozgalmas képek. Persze a szöveg mindegy, a könyv sarkában megbújt kis katicára is ki lehet hegyezni a sztorit, vagy bármi másra. Én "szájból" (fejből), ahogy én mondtam gyerekkoromban nem tudok mesélni, viszont, hogyha van egy részletes kép, akkor egyből szárnyal a fantáziám. Ez mondjuk jól jön ilyenkor. Sajnos drágák a mesekönyvek, de én az utóbbi időben tonna számra vettem őket, mert annyit mesélünk, és mondunk, hogy hasznos befektetés. Szerintem ami tanító jellegű, azt nem kell alkalomhoz kötni, így a mesekönyveket sem. Szókincs, és KÉPZELET, fantázia ez a minden! Ma ezzel lehet kitűnni, a kreativitásra nevelés legelső lépése a mese, szerintem persze.

Aztán pontban 9:00-kor alvás van, nincs már ringatás, nincsen ágy feletti forgó, cumi van, alvó állatka, egy kis víz, és anya kimegy, nem dől be a hisztinek. Ha kell persze még egy kis vízzel, és egy simogatással hozzá tudok járulnia szép álmokhoz, de az a tapasztalatom, hogy bármennyire is szétölelgetném, hogy aludj jól, reggel találkozunk stb. nálunk nem jött be. Akkor jött a hiszti, így elég rideg az elválás. De működik. Ez ugye este 9, aztán még éjfél tájt egy tápszer, és reggel 7-fél 8 között a következő tápszer, vagy ha szerencsém van, akkor magától visszaalszik még fél 9-ig tápszer nélkül.

Ez számomra az átaludta Patrik az éjszakát. Gyerekek nálunk ez a nyolctól nyolcig valami urbán legenda. De addig is megbecsülöm ezt, és élvezem. Ami sokban hozzátesz ahhoz, hogy a dolog működik, hiszek benne, hogy ez most jó, megelégszem vele, aztán nem hasonlitgatom ám magam! Ez a HAKUNAMATATA számomra egy év két hónap után!