Jaj annyi minden vicces már most, és fogok is majd írni arról, hogy hogyan tervezem a kétgyerekes anyaságom mindennapjait. Mert be kell valljam az első terhességem naivitása sorra visszaköszön, amikor hallgatom azokat a kismamákat, akik még azelőtt állok, amit én mostanra már tudok.

Ez nem valami misztikus felsőbbrendű dolog, egyszerűen csak én már megszültem nevelek egy kisfiút több, mint másfél éve ők meg nem. Ahogy felfelé is igaz, gondolom nagyokat mosolygok majd magamon, hogy mit is képzeltem én a kétgyerekes önmagamról, de lényegesen kevesebb az illúzió a fejemben, mint Patrik előtt. Annyit mindenesetre biztosan tudok, hogy nem lesz egyszerű. Főleg az eleje, az összeszokás, számomra Patriknál is ez volt a legnehezebb.

Bár annak idején még egy posztom nagy port is kavart, amiben arról írtam, hogy mennyire kimerítő és megterhelő volt számomra az első hónap testileg leginkább, de lelkileg is. Persze emögött inkább a szülés okozta negatív történések sorának feldolgozása állt. És az egyik olvasóm olyan durván kiosztott, hogy majd nézzem meg magam, ha elindul a gyerek, meg a satöbbi, hogy mit képzelek mi lesz majd, ha most egy fekvő-evő babával nem bírok el. Holott messze nem erről volt szó. De azért innen szeretném üzenni, hogy tartom, amit írtam, az első hónap volt a legnehezebb. Bizonyos értelemben mindenképp. 

Magyarul amikor visszaszereztem a lelki egészségem, már minden simán ment. De szerintem ez az élet minden területén is igaz. Csak fel kell ismernünk, hogy mire vágyunk, és aztán azt, hogy hogyan érthetjük el lépésről lépésre. Meg kellett nyugodnom...

...most pedig meg kell pihennem, elfáradtam.

Leálltam az edzésekkel.és hála a szülőképzésnek, amin jártam felismertem, hogy az énidő az korántsem a takarításról szól, meg a rendrakásról, amíg alszik a gyerek. Hanem az énidő az, amikor megengedem magamnak egy napon belül is akár, hogy most ne legyek egy pillanatra egyik szerepemben sem, csak egyszerűen én legyek. Aludjak, vagy írjak, vagy bánom is én, csak semmi kötelező, ha félórára is, de jobb, ha másfélre (ezt én mondom).