Jézus gondoltam magamban, amikor a kismama alkalmazásban megláttam, hogy ma már lassan két héttel is túl vagyok a félidőn (40/22. hét). Ha, arra gondolok, hogy hol van még a jó idő, és az esti fröccsök a soha le nem menő napsugarak alatt, hát akkor (és itt csettintek) „Jó reggelt Hercegnő!” Igencsak messze (Nem mintha engem akármilyen fröccs megérintett volna az elmúlt hat hónapban és még jó darabig nem is fog). Jó oké, de azért mégis megengedtem magamnak néhány perc álomutazást a Kertemben hagyott péntekekről.
Szóval a nyár messze van, de kis Patrik érkezése baromi közel. Szóval 18 hét múlva várható, persze csak ha nem viselnek meg minket a frontok, és kényelmes lesz Neki az egyre szűkülő helye.
Az elejétől kezdve hallgatom, hogy mekkora a hasam, biztos ikreket várok stb. (ezekről a kellemetlen emberekről is írhatnék, akik nem tudnak csak egy egész kis lakatot tenni a szájukra, de erről majd később). Szóval a kisfiunk nem óriás bébi, csupán minden bizonnyal amolyan henyélős fajta, aki színültig töltötte a medencét, és hátra tett kézzel lubickol a pocakomban faltól-falig vagy mi. És igen, azt hiszem a pool-party mindig napnyugta után kezdődik, ezért az esték mindig róla szólnak. Viszont megállapodtunk a reggel az enyém. Tudja „Anyának dolgoznia kell”, így amíg le nem teszem lantot nem indul be a buli. Szóval jól megvagyunk így együtt!
Imádom, hogy így vagyunk!
