Kicsit kényes téma, és azt gondolom ma már nem csak a nőknél az, a bizonyos súlykérdés. Na, de mi a helyzet ezzel terhesség idején? Ma már jól tudjuk, hogy megdőlt az a sztereotípia, hogy kettő helyett kellene enni várandósan. Illetve két adag salátáért valószínűleg senki nem kövez meg, két gombóc fagyiért már inkább. Na jó, és nem az első kettőért, hanem a sokadik két gombócosért. Bocsika-a-a!
Én a félidőig tök jól tartottam magam. Paradicsom és rukkola, mozarella minden nap, tény, hogy jól megtépázta a pénztárcámat ez az étrend a tél kellős közepén. De mindegy, az a fontos, hogy formában maradjak - gondoltam. Aztán telt múlt az idő, és a terhesség második trimeszterében elkapott a nagy falánk szörny, aki imádja az édességet, engem elereszteni pedig nem nagyon akar. Miért nem a kovászos uborkát? – kérdezem én, de hát, nem lehet mindenben szerencsém.
Az előző évben saját magamat is meghazudtolva sportoltam, sokat melóztam, de legalább bringával jártam be, és 12 óra után haza. Sőt a hétvégék és a nyári programok is egytől egyik két keréken történtek, igaz olykor a fröccs sem hiányozhatott. Ó az a jó fröccs! (de hiányzik). A fílingért márpedig mindent. Most pedig kb. 20 kiló van rajtam, és kaszával, kapával üldöz a védőnő és a doki, hogy ez ördögtől való dolog. Hát elnézést!
Tudjátok mit? Igazuk van, tény az tény sok vagyok, de én ismerem magam, és tudom, hogy ami felment az le fog menni. Nem vagyok az a sarokban ülő típus. „Persze, majd meglátod gyerek mellett nem így lesz” – hallani innen-onnan a károgást, legalábbis a rossz nyelvek szerint.
DE ÁLLJ! Azt mondom, hogy már nem először fogytam le ennyit, és a jelek szerint nem is utoljára. De boldog vagyok, és nem azért mert a csoki boldogsághormont termel, hanem azért mert felismertem ezt a tényt. És egy idő után nem kaptam sírógörcsöt, mikor megláttam a terhességi kis könyvemben bekarikázva azt az átkozott számot, ami mögé csak ennyit írtak „kágé” (kg).
Szóval én lehet, hogy túl lazán kezelem, de ha az egészségügyi állapot nem követeli meg a szigorú diétát, akkor miért ne lehetnénk néha engedékenyebbek. Hozzá teszem a lazításnak számos módja van, mint például: relax egy kád meleg vízben egy pohár borral esetleg anélkül, vagy egy jó sör a medencében, esetleg egy kósza szál cigi, vagy egy futás a parkban. Csakhogy, nekünk terhes nőknek ezek mind tiltólistásak előbb vagy utóbb mindenképp.
Úgyhogy elnézést minden kocka elfogyasztott finomságtól, és tényleg le a kalappal minden fegyelmezett nő előtt, aki be tudja tartani a nagy diétát. Minden tőlem megszokott cinizmus nélkül nekik gratulálok!
A többieknek pedig azt mondom, hogy a terhesség még mentség lehet, a szoptatás már nem az. Ha minden igaz két hét múlva megválok az édes kis terhemtől és szép lassan visszatérek egy másik önmagamhoz, ami csak részben a régi én, másik részben pedig egy vadonatúj és remélhetőleg sokkal jobb én.
Ami hiszem, hogy képes lesz újra nekilátni a kihívásoknak, és ha nem is egyből de fokozatosan napról napra meghajol az elvárások előtt, hogy újra előbukkanhassak terhes gúnyám alól ÉN!
