„AKÁCIÓ!” - Már csak 1 nap van hátra
Valószínűleg életemben nem találkoztam még ehhez fogható érzéssel. Már csak egy nap van a kiírt időpontig, azon kívül, hogy úgy érzem, hogy kiugrik a szívem a helyéről semmi nem változott. Ugyanolyan, mint eddig bármelyik nap csak kicsit meginogott a biztonságérzetem. Szóval ma már nagy túrákat nem tervezek. Aztán ki tudja a kórházi protokoll szerint még egy hetünk is lehet. Ez elég bosszantó érzés. Meddig kell még izgulnom? Nagyjából a suli végét vártam ennyire, mikor a visszaszámoltuk az utolsó napokat: !, Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ… ugye ismerős?
Már mindenki megszült körülöttem, még azok is, akik egy napra voltak kiírva velem, és ezen a ponton kicsit azt hiszem, hogy én vagyok az első terhes nő, aki nem szül meg. Persze tapasztaltabb sorstársaim folyton nyugtatnak, hogy olyan még nem volt, hogy valaki bent maradt volna. És, ha mégis? – gondoltam magamban.
Bár a dokim elég jó arc volt, nem hagyhattam ki a sztenderd terhes nő kérdését: „Dotor Úr! Honnan fogom tudni, hogy nem jósló fájásról van szó, hanem igaziról (tekintve, hogy jósló fájásom se volt még soha. Másoknak a szülés előtti hetekben már bőven van). Erre ő csak finoman ennyit biggyesztett oda: „EDDIG MÉG MINDENKI ÉSZREVETTE”...
Szóval az elmúlt 2 hónapban mást se hallottam az utcán, a megállóban, a kisboltban, hogy: „nagyon lent van a hasad, látszik h már nincs sok hátra” és társai.
A kedvencem talán ez volt: „látszik, hogy mindjárt szülni fogsz, azt mondják, hogy szülés előtt megcsúnyul a nők arca, de ne vedd magadra, nem azt mondom h csúnya vagy” –őőőő nem (?), pedig tejesen úgy hangzott! Tehát pont ilyeneket szeretne hallani az ember úton, útfélen mikor épp azon gondolkozik, hogy hogyan is élje túl a maradék idejét.
Aztán van egy elméletem, hogy a 30-on túli szingli nőkből csak idő kérdése és asztrológus lesz. Na, hát ez még a bajuszosodó öreg nénikre igaz. Múltkor békésen sétáltam a piacra, értem én, hogy az, az ő területük, de ettől még én is betérhetek nem!? – De!
Egy cseppet sem kedves néni jött velem szemben, jó magasan összecsapta a kezét, és természetesen minden megszólítás nélkül, ahogy már csak ők szokták az ilyesmit elkezdett jajveszékelni: „jajjjajjaj meddig cipeli még ezt a nagylányt”- utalva ezzel terebélyes méreteimre. Mindez mozgás közben történt, csak a sebesség nem volt túl tekintélyes, így még hallótávolságon belül belefért tőlem egy ennyi: „Fiút” –gondoltam kiállok Patrik becsületéért. Mire a szemtelen öreglány még hangosan visszakiabált, hogy márpedig biztos, hogy lány lesz.
Jó, akkor lány lesz b….meg!
De ilyenből még volt raktáron egynéhány. Amíg dolgoztam busszal jártam, és a megálló mindig tökéletes táptalaja volt a reggeli totózóknak. Történt, hogy egy az előző történetből már ismerős öreg néni klán tagja abban a 10 percben végig méregetett, amíg vártunk a buszra. Sejtettem, hogy előbb utóbb valami lesz, aztán mikor konstatálta, hogy nem egy járattal haladunk tovább, természetesen minden köszönés vagy megszólítás nélkül rám kiabált, hogy: „lány lesz biztos”. 50% esélye volt, de ezúttal sem sikerült megütni a jackpot-ot.
Azt gondoltam, hogy az utolsó nap(ok) margójáról ezek a téka sztorik nem hiányozhatnak, hiszen a szülés varázsával valószínűleg a bajszos’ öreg néniből aranyos nénike lesz, a bunkó boltosból meg kedves közértes.
