Ma nem volt könnyű napja Patriknak, szóval az azt jelenti, hogy alig aludt, és amikor ébren volt akkor is elég morgós volt. Végre fél hat körül letettem aludni, de ez a hatalmas alvás nagyjából hatig tartott.

Ez az idő, elég lett volna arra, hogy mozogjak fél órát, csakhogy éppen azelőtt uzsonnáztam mielőtt elaludt. Én pedig bármilyen kevés is legyen az a kaja, kizárt dolog, hogy tele hassal tudjak edzeni. Szóval vártam negyed órát (ami persze nem elég arra, hogy lemenjen az uzsi, de abban biztos voltam, hogy nincs akármennyi időm), remélve, hogy egy órát alszik majd, és így is van legalább fél órám, de inkább 40 percem  mozogni.

Na nagyjából tizenhárom percnyi tekerés után felsírt a kicsi fiam, szóval ezt itt abba kellett hagynom. De ma nagyon elszánt voltam, úgy voltam vele, ha nem éjfélig kukorékol a kis lókötő akkor még lenyomom a mai napra szánt 40 percemet. Ugyanis a cél a 60 perc folyamatos kardió, mert amint említettem a korábbi beszámolókban legalább 60 percet futnom kell majd a Vivicittán is.

Szóval mivel a hátamon lévő varratok miatt még mindig nem tudok futni, úgy tervezem, hogy ezen a héten csak bringázom, és naponta 5 perccel növelem az időt. Nagyjából este tíz körül sikerült ágyba tennünk Patrikot, ekkorra már Norbi is hazaért, és amíg játszott Patrikkal megfőztem, hiszen ezt sem tudtam megcsinálni napközben annyira lekötött.

Aztán mire elkészült Norbi másnapi ebédje, addigra Patrik is a kis helyén volt, szóval Norbi is lenyomott egy éjszaki edzést, és én is. Negyven percet terveztem mára, és ezt sikerült is megcsinálnom. Egyébként ezzel meg van a tíz kilométer, persze tekerve.  Most egy kicsit háttérbe szorul a guggolás, úgyhogy hamarosan kéne tartanom egy csak popsi edzést.

Épp arról beszélgettünk este, hogy jó ideje most először érzem azt, hogy nem a fogyás miatt csinálom (és nem azért mert úgy gondolom, hogy jó ez már így!!) ezt a szűk egy hónapnyi felkészülést, hanem tényleg azért, hogy minden gördülékenyen menjen majd az én "nagy napomon". A fogadalmam napján.

Tudom, hogy butaság ilyen fogadalmakat kitalálni, de legyenek ezek inkább célok, amik segítenek a mozgás útján tartani engem, motiválnak, és talán példa is leszek majd ezáltal Patriknak. Nekem ez fontos, nem beszélve arról, hogy tudom, hogy Norbi is büszke rám emiatt. Mi más értelme lenne?