Mint ahogyan azt tegnap elhatároztam, ma ki is mentem a Margit Szigetre. Ennek három oka is volt.
1. Nosztalgia, itt futottam rengeteget. 5 km, 10 km, innen indult annak idején a Vivicitta...
2. Patrikkal meg akartam tenni egy nagyobb távot egyedül, ugyanis unom már a környékünket. Nem csak futni, de legközelebb játszani is szívesen megyek vele messzebbre, hiszen úgy tűnik megy ez nekem.
3. Borzasztó a környékünkön minden járda, és mellékutca

Tehát mivel mára (március 27) esőt mondtak, és szelet úgy gondoltam, hogy nem húzom az időt, úgyhogy mivel Patriknak a délelőtt a nyugodtabb időszaka elhatároztam, hogy összekészülődünk, és megyünk is. Mintha egy hétvégére mentünk volna, nagyon kellett koncentrálnom, hogy minden legyen nálam, amire Patriknak csak szüksége lehet, mert a szigeten semmi, de semmi nincsen. De ez már szerencsére nem okoz gondot, mindenre tudok figyelni. Csak így egy kicsit megnőtt a súlya a babakocsinak. Patrik sem kevés, plusz a rakomány, de hát a piramisok is felépültek valahogy, mit hisztizek itt.

Szóval már úton is voltunk. Patrikot elkezdték érdekelni a járművek, úgyhogy csak a BKV-n kell aggodalmaskodnom a sok beteg ember miatt, mintha ezeken az eszközökön megállna az idő, itt nincs vége ennek a beteg időszaknak soha. És, én erre nagyon kivagyok! De túléltük a dolgot aztán irány a sziget, ahol már csak el kellett baktatnom a leglankásabb lejáratig, mert amikor felújították a futókört, csak a magányos banditákra gondoltak, a babakocsis futókra nem igazán. Így egy már jól kitaposott ösvényen elkezdtük a futást, a nosztalgia körön.

Hát mint, aki az életéért fut ezt éreztem, és persze Patriknak kipattantak a szemei, amint leszálltunk a villamosról, és szegénykém a végére kicsit unta is a futást (úgyhogy sietnem kellett, bár tudtam volna). Tehát azért csak körbe futottam, és kört akartam menni, szóval nem álltam meg öt kilométernél, csak amikor már tuti voltam benne, hogy pontosan ott tartok ahol elindultam. 5,31 lett a vége.

Aztán megígértük közben Norbinak, hogy beugrunk hozzá a munkahelyére, ha végeztünk. Az hittem kis séta, és ott vagyok. Közben rajtam a  vizes cuccom... Igaz, hoztam egy váltó pólót, amit át is vettem ott ahol voltam, de ez is két percen belül vizes lett. Legközelebb két választás van, vagy jó idő lesz, vagy egy full szettet kell hoznom. Így is izgulok, remélem, hogy egyikünk sem fázott meg "Anya hóbortja" miatt. Nagyon lelkiismeret furdalásom lenne, ha mégis.

Tehát, felsétáltam a Margit hídra, aztán úgy döntöttem, hogy futva gyorsabb vagyok, szóval még a szigetkörre igaz, hogy megszakítással, de rávertem még 1,84, szóval legyen 2 kilométert.

Aztán itthon mindenki egy meleg kád vízzel kezdte, remélem, hogy Patriknak és nekem is csak a levegő jótékony hatása jutott a mai napból, ha már ilyen ügyesek voltunk. Én sokat futottam, Patrik pedig tündér volt <3

Holnap fogászatra megyek, úgyhogy előreláthatólag nem megyek futni, valószínűleg biciklizek majd, és a holnapi nap igazán a Patriké lesz, mert ma sokat ült babakocsiban. Igaz szerintem eközben élvezte, hogy nézhette a hajókat, és a vizet.