Szóval, ha olvastátok az előző bejegyzést akkor tudjátok, hogy a terhességnek átadott testemet akartam visszaszerezni a szülés után a lehető leghamarabb 2018-ban. Ami egy elég relatív fogalom, mert az embernek nem lesz ideje magára. A legkönnyebb edzés-és, fogyásmódszernek a futás tűnt. Ez már jól…

Emlékszem arra a napra, emlékszem a szülőágyra, minden perce lepereg mondhatom, hogy naponta. Szerintem ez már így lesz, bármennyi idő is telik el. Csak fekszem ott. Először éreztem azt életemben, hogy test vagyok, és lélek. A testem fekszik, a lelkem dolgozik. Tudom, hogy itt most életek múlnak…

    Az előző futóversenyem motiválóan hatott rám, szóval minden előzetes szervezés nélkül pénteken gondoltam egyet, hogy na akkor ha még lehet nevezni, akkor szombaton a Pilis domborulatai között nekivágok egy hat kilométeres versenynek. Persze mostanában számomra a 10 kilométer jelenti a…

      Mint ahogyan azt tegnap elhatároztam, ma ki is mentem a Margit Szigetre. Ennek három oka is volt.1. Nosztalgia, itt futottam rengeteget. 5 km, 10 km, innen indult annak idején a Vivicitta...2. Patrikkal meg akartam tenni egy nagyobb távot egyedül, ugyanis unom már a környékünket. Nem csak…

      Végül is Patrik nem kaptam meg az oltását, mondván, hogy piros a tokra. Két hét múlva kerül rá sor, ami a Vivicitta előtti három napot jelenti, de nem okoz gondot, ha akkor nem tudok elmenni futni, ilyenkor mellette van a helyem. Ha pedig a verseny napján nem lenne jól, Norbi segít nekem!…