Szóval egy évvel ezelőtt éppen ma. Mára voltam kiírva. Patrik, 2017. Június 22-e. Pontosan a hónapfordulónk napjára vártuk első kisfiúnkat. Reggel korán mentem CTG-re, nagyon ott volt a levegőben, hogy ma már nem mehetek majd haza. A cuccaim otthon már táskákban várták Norbit, hogy utánam hozza majd, ha én nem mehetek haza. De mindhiába.

Hiába jósolták, hogy egy héttel hamarabb szülök. Megint én mentem haza. Már már azt sem tudtam, hogy mit viszek magammal. Szóval megint csak vártam. De ki tudja még meddig!? Olyan nehéz volt, már annyira szerettem volna ha kinn lenne, annyira jó lett volna, ha megcsászároznak és ott van, még ma - gondoltam.

Gondoltam én, de nem. Ez sajnos nem volt opció, pedig utólag is ez lett volna a jobb, na igen az a megmagyarázhatatlan különleges anyai ösztön. Nem tudom mi is ez pontosan, de azt igen, hogy működik! Aztán pontosan egy hét múlva megszületett a kis oroszlán apró kis játszópajtása a leggyönyörűbb kis csoda a világon, 2017. Június 28-án megérkezett Patrik, aki egy hét múlva már hihetetlen, de egy éves lesz