Az első trimeszter a terhesség első 12 hete. Ez a legrizikósabb időszak. Nem is volt kedvem írni, csak befelé akartam figyelni, kicsit belemásztam a hétköznapok mókuskerekébe, és a karácsonyi készülődésbe vetettem magam főleg, azok után...

Annyira ciki, hogy a Patrikkal való terhességem, és a Kisbabával való terhességem is egy szörnyű másnapossággal indult. Bár főleg Patrik óta nagyon ritkán fogyasztok alkoholt, nagyobb mennyiségben pedig szinte soha. Nem tudom miért van ez így, de sikerült azon a héten innom és másnaposnak lennem, amikor már a kisbaba megfogant a hasamban, igaz még nem tudtam róla. Persze ezt sem teszt, sem más nem mutatta ki korábban, és az eset után még egy hétig legalább. De így jártam, ismét! De hát mit csináljon az ember, amikor a férje szülinapja utáni napokban derül ki, hogy babát vár és ez szinte napra pontosan így történt mind a kétszer.

Szóval ezek után nem volt kérdés, hogy egy extrán egészséges életvitel következik az elkövetkezendő hónapokban, egyébként is, de így meg pláne. Biztos sok mindenki jár így, de engem ez nem vigasztalt. Igazából mind a két terhességem, amint kimutathatóvá vált, én már azonnal tudtam róla. Szerencsére a dohányzást már Patrikkal való terhességem előtt abbahagytam. Úgyhogy emiatt nem kellett, hogy fájjon a fejem.

Ha emiatt nem is más miatt egyfolytában. A terhesség eleje szinte teljesen ugyanaz volt, mint első alkalommal. Fejfájás, émelygés, állandó hányinger egész álló nap. Semmi nem segített. Mintha büntetett volna a "sors" és egy örökkévalóságig tartó másnaposságra ítélet volna. Nem kívánom senkinek. Csak hiába telnek a napok nem lesz jobb.

A legdurvább az volt, amikor az utcán kezdtem el öklendezni, vagy estimese közben. Aztán alig, hogy enyhült ez a rossz közérzet, jött  az álomkór. Ha nem alszom, amikor Patrik is nem bírom végig csinálni a napot. Patrik nagyjából 9 hónapos kora óta déltől alszik egyszer napközben, aztán 9-től este. Ebből nem engedek.

Aztán a kiélesedett szaglás gyötört, egyáltalán nem jó éles orrúnak lenni. Alig vártam, hogy ez javuljon (vagy, ha úgy tetszik rosszabbodjon) és szerencsére valamelyest vissza rázódott. Képzeljétek csak, amikor érzitek a parfüm alatt az emberek saját bőrének szagát, ami főleg a délutáni órákban borzalmas, de az émelyítő reggeli parfümkeverék sem jobb, ami alatt szintén éreztem az eredeti szagot is. 

Vagy a Patrikkal való sétáink alatt a kutyák maradékait. Borzalmas volt, és akkor még pelenkát nem is cseréltem, pedig közben egy hasmenéses vírussal is meg kellett birkóznunk Patrikkal.

Egyszerűen bevásárolni nem tudtam, mert bementem a boltba, és mindentől hányingerem volt. Vicces, de még emlékezetből is nehezemre esett összeválogatni egy menüre való kaját, vagy a Patriknak főzni valamit. Szegényt nagyon sajnáltam mindeközben és folyamatosan próbáltam megemberelni magam, de öklendezés közben főzni vagy etetni nem a világ legromantikusabb dolga.

Úgyhogy, bár nem igazán hánytam, azért megtépázott az első időszak, aminek csak remélni tudom, hogy a végéhez érek. Már ezeket a kellemetlenségeket illetően. 

Viszont a kisbabával mindeközben mindvégig mindent rendben találtak, ami miatt persze megéri, és egy terhesség ilyen mellékhatásokkal járhat, de ettől ez még nem kellemes egyáltalán. Szóval így robogtunk át az első trimeszteren. Azt azért hozzá kell tennem, hogy közben Patrikkal tök jól meg tudtam beszélni a dolgokat. Pl.: "Anyának fája  hasa most azért fekszik, de autózz itt mellettem"... és, mondta, hogy "Baba". Sokat beszélgetünk a testvéréről, de erről bővebben máskor mesélek majd!