Nekem nagyon fontos a karácsony, valahogy úgy érzem, hogy mióta anya lettem ez egy nagyon fontos család összetartó esemény, már a mi négyünk szintjén is. Gőzerővel vetettem bele magam a készülődésbe, talán azért is, hogy elhesegessem az aggodalmaimat, mert rosszra nem szabad gondolni soha, de még hasonlóra sem. De mindez ide vagy, oda túl akartam lenni a genetikai ultrahangon mihamarabb. 

Közben tökre szerettem volna, hogy ha máskor nem is legalább most legyen ott velem a Norbi. Az első terhesség más volt, akkor több szabadidőnk volt, én is dolgoztam, kevesebb kötöttségünk volt. Ha úgy tetszik ráértünk ezekre az intézendőkre, már ha úgy akartuk. Ma már máshogy gondolom. Nem kell minden apró cseprő vizsgálatra engem elkísérni, engem egyébként sem. De azért Patriknál az összes ultrahangon ott voltunk együtt. Most azt gondolom, hogy legyen ott először, amikor dobogni halljuk a szívét, legyen ott  a genetikai ultrahangokon (kettő ilyen van), és a szülésnél. Ennyit kérek! Mindkettőnk miatt.

Biztos vagyok benne, hogy egy férfinak nehezebb azonosulni a terhességgel, ami érthető, de egy családjára érzékeny embernek ezek az alkalmak éppoly' fontosak, mint nekem a várandós nőnek, így Norbinak is persze. De ha a férjed fodrász, és a vendégek még a Te terhességed előtt lefoglalták a "karácsonyi party előtti napot", akkor mit csinálsz? December 20-a csúcsidő, ráadásul mindenféle korábbi vizsgálat függvénye volt, hogy ez az időpont marad-e vagy csúszik. Még a november 16-i magánorvosi rendelésen mért méretek alapján döntötte el az orvosom, hogy megfelelő lesz a huszadika, vagy tolni kell az időponton. Az egy dolog, hogy maradt az időpont, de egy fodrász nem teheti meg, hogy 20-án egy esetleges bármi miatt karácsony előtt lábat lógasson. De semmilyen szolgáltató.

Szóval eleinte háborogtam a dolog miatt, aztán elfogadtam, hogy ezen az alkalmon bizony egyedül kell majd részt vennem. Ilyen egy fodrászfeleség élete, aztán végül hosszan vívódás után szerencsére ketten mehettünk el erre a család életében különleges alkalomra.

Az egyik legnívósabb helyre járunk genetikai ultrahangra, ugyanahhoz az orvoshoz szerettem volna menni, akinél Patrikkal is voltunk. Egy órát váratott minket, mire sorra kerültünk, persze ez ilyenkor mindegy. Ami sokkal fontosabb volt, hogy mindent rendben talált, 12 hét és 6 napos kisbabát láttunk a pocakomban, aki valószínűleg kisfiú lesz. Ezúttal 80%-ra tippelte az orvos a nemét. Bár Patrik 95%-os biztonsággal lány volt ugyanennyi idősen, és egyet mondhatok igencsak kisfiú. Úgyhogy még nem bízom el magam a baba nemét illetően, jóllehet a megérzéseim is fiút súgnak.

A vérvétel eredménye is a legalacsonyabb rizikófaktort mutatta ennek nagyon örülök, és bízom a legjobbakban. 

Legközelebb a huszadik hét környékén látogatunk a genetikai intézetbe a terhesség felénél, ahol újabb ultrahangos vizsgálaton ellenőrzik a kisbabánkat. Addig pedig a magánorvosnál, és a védőnőnél is megfordulok majd.

Tudva az eredményeket a karácsonyi asztalánál már egy kővel kevesebbet kellett cipelnem a lelkemben, és nyugodtabban ugrottam bele a családi forgatagba!