Elhatároztam, hogy megpróbálok észnél lenni a második gyereket illetően. Egyrészt iszonyatmennyiségű cuccunk van, és nem szeretnék felesleges dolgokat tárolni, másrészt nem szeretnék olyan dolgokra pénzt kiadni, amit nem tartok fontosnak. 

Patrik idejében tudva tudtam, hogy szeretnék még valaha egy kistesót, szóval mindenünk megvan lényegében viszont vannak dolgok, amik a mi igényeinknek nem feleltek meg maximálisan, ezektől megváltam. Nem vagyok babonás, a 11. hét környékén már Patriknál is elkezdtük csinálni a gyerekszobát, azon az elven vagyok, hogy apránként kell intézni a dolgokat, így egyszerre nem is nagy kiadás, meg hát van idő körbenézni. Persze a tapasztalatlanságomból adódóan így is becsúszott pár felesleges dolog akkoriban.

Most viszont, amit tudtam, hogy szükségünk lesz egy bébihordozóra, hozzá való izofix talppal. Először kölcsön szerettünk volna kérni egyet, de tisztáztuk, hogy nekünk fontos az izofix jelentette plusz, úgyhogy így esett a választás ezúttal is egy izofixes babahordozóra. Patriknak is ilyen volt, de eladtam a babakocsival, hozzá tartozott nem merült fel bennem, hogy külön megtartsam. De szerencsére használtan találtam egy nagyon szuper darabot, így ezt már ki is pipálhatom. Szerencsére mivel általában 9 kilóig jók ezek a hordozók, annyira nem kopnak el, és ha a kisbaba is olyan szép nagy lesz, mint Patrik, akkor nekünk még addig sem lesz szükségünk rá, mint általában másoknak.

Szükségünk volt egy légzésfigyelőre, amiből két padosat választottunk.

Na és a megosztó lényeg, a nagy falat. a testvérbabakocsi. Ezt majd csak az utolsó hónapokban szeretnénk megvenni, mert addig még eltelik fél év, és lehet a jelenlegi álláspontom változni fog még addig, Patrik függő a dolog. De most úgy gondolom, hogy egy testvérbabakocsi úgyszintén hasznomra válik majd valószínűleg. Igaz, hogy Patrik már ügyesen jár, és a motorozás is egyre jobban megy neki.

De azt gondolom, hogy a rengeteg ügyintézendő közben nagy segítségemre lesz egy ilyen kocsi, még ha nem is használom majd sokáig. Nem akarom kitenni Patrikot annak, hogy elfárad, és nem tud lepihenni, még csak két éves lesz mire érkezik a baba. Tudom vannak tesófellépők üléssel, de én nem ücsörögnék ott szívesen, ha hosszúra nyúlik a várakozás valahol. Márpedig lássuk be számos esetben, nem tudjuk kire bízni a gyerekeket, a kötelező dolgokat pedig nem jó sokáig magunk előtt görgetni. Én nem szeretem.

Nem szeretnék olyan anyuka lenni, aki tart attól, hogy kimenjen a két gyerekével az utcára, vagy bemenjen a boltba, vagy a hivatalba, vagy orvoshoz. Pontosan ezért mióta tudom, hogy kétszeres anyuka leszek folyton trenírozom Patrikot a szófogadásra, az önállósodásra, a maga szintjén. Persze ez olykor azzal jár, hogy felemelem a hangom, pedig nem kéne. De van, amikor nyomatékot kell adni, főleg ha jönnek az autók, vagy valami veszélyes. Úgy érzem, hogy így tudhatom majd biztonságban őt, ha éppen foglalt lesz egy vagy két kezem, szóval valószínűleg a testvérbabakocsi marad. Hogy milyen buktatói vannak a testvérkocsi választásnak arról bővebben később.Hátha valakinek jól jön!

Éppen ezért gondolom úgy, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amikor csak szeretném gyorsan elintézni a  kötelezőt, hogy aztán újra velük lehessek maximálisan. Ehhez pedig egy fapados testvérbabakocsi is tökéletes lesz, ami persze felfér a rámpán, befér a liftbe, és lapra csukható (más kritérium nincs :)). Aztán pedig nem titkolt vágyam egy iker-futóbabakocsi. Mert, ha a Kicsi-kisbabánk hat hónapos lesz, akkor újra szeretnék velük együtt formába lendülni. Addig pedig talán egyedül is sikerül.

És, akkor ezzel valóban minden álmom teljesült!