Szerintem ez az egész rendszer tök elavult, és túlterhelt. Szerintem a védőnői szolgálatnak az lenne a feladata, hogy támogassa az anyákat már a fogantatástól kezdve, megannyi kérdés, és útmutatás kellene el. Esetleg kinyomtatott papírok étrendről, babakelengyéről, vagy bármi másról. Még ha egy második terhesség alkalmával az embernek meg is van a rutinja, csak jól esne korszerű elméletekről hallani, légzésfigyelőről, sterilizálásról, vagy mondjuk azt elmondhatnák, hogy: Hello "Álomvilág Anyu" a szoptatás az nem olyan egyszerű, mint a filmekben, hogy ráteszed a gyereket a cicidre már rögtön az elején és akkor az megy magától (tisztelet a szerencsés kivételnek). Szóval ja, ja lenne téma. Nekem például tök jól jött volna, ha valaki szól, hogy vegyek már egy tápszert tarcsiba, hogy ne éhezzen a gyerekem, vagy egy kanál vizet adjak már legalább neki. Tudjátok, hányszor ostorozom magam az első napok miatt. Hát szomjas volt...

Na igen, de vissza napjainkig. Szóval már így is kavarodás volt az időpontot illetően, már toltuk egy hetet mert a védőnőm lerobbant, aztán kérdeztem, hogy a problémája meg fog-e oldódni egy hét múlva, hogy ne menjünk már potyára reggel 8-ra a rendelőbe. Így is lett elérkezett az időpontunk napja. Amikor is nyomom a csengőt, mert így kell hívni a védőnőt, ha épp benn van a rendelőben. Fura nem, pedig nagyon túlterheltek, ezért sem jönnek ki soha házhoz.

Legnagyobb meglepetésemre egy helyettesítő védőnő volt, ha úgy tetszik egy kölcsönvédőnő, akiknek próbáltam segíteni, hogy tulajdonképpen hol is tartok én. De mielőtt a terhességem fonalát a kezébe adhattam volna, máris érkezett a jelzés, hogy ő ugyan fogja azt a gyeplőt, hisz ugyanazt a munkát végzi, mint a saját védőnőm. Mondom oké, akkor nem mondok semmit, majd kérdez.

Abban a pillanatban egy mérlegen találtam magam tudjátok ez a súlypakolós ősrégi verzió, rajta egy számomra tök szimpatikus felirattal:

"Kérjük ne nyúljanak a mérlegekhez(!?) Köszönjük!" Ezt egyébként tudnám teljesíteni...

Na de szemlátomást nem nekem szólt a szigorú felhívás! Tél lévén a már korábban említett ikonikus hótaposómban. Mondtam neki, hogy oké, akkor vonjunk le azért egy kilót legalább, vagy leveszem: erre ő mindig cipőben mérünk. Jó, akkor tököm tele. Tudjátok én és a kilók című fejezet. Aztán persze vérnyomás mérés. Meg egy kis kézfej nyomkodás, ahol is megállapította, hogy bizony elkezdtem vizesedni. Szóval: "Maga főz?" - Igen. "Sósan főz" - Mondjuk, igen. "Akkor ezentúl főzzön fele annyi sóval, tudja mit, ezentúl ne egyen sót, savanyúságot, felvágottat, és sajtot sem"- Oké...

Megannyi jó tanáccsal gazdagodtam, aztán kissé félve kérdeztem, hogy a genetikai eredményét beírja-e a nyilvántartásba, mert az én védőnénim mindig elkéri az elkészült leleteket. Aztán mondta, hogy persze. Jó, jó - gondoltam, csak a kezdeti magabiztossága kicsit alábbhagyott, de miért is kellene tudnia, hogy mi van velem, amikor még a nevemet sem kérdezte jó formán ez tény.

Időpont miatt pedig egy kisebb lényegtelen kalamajka után felhívtuk az én védőnőmet. Február 19-én kell jönnöm legközelebb. A vicc az, hogy még ezt sem sikerült feljegyeznie, úgyhogy még aznap délután érkezett a telefon, hogy van-e időpontom, mert úgy látják, hogy a kolléganő nem adott. Aztán jeleztem, hogy kaptam időpontot, csak elfelejtették feljegyezni.

ISTENEM! MIÉRT KELL EZ?