Annyira sok témám lenne, és ötletem, hogy miről írhatnék. De egyszerűen elfogytam, már nem testileg tudjátok. hogy van, nincs erőm. Az ember fiatalként olyan dolgokra vágyik, amiket pénzben mérnek. És onnan tudod gyakorlatilag, hogy megöregedtél, hogy rájössz, hogy az egészséged, és az erőd a legdrágább. Hiszen, ha ezek megvannak, akkor a többit szorgalommal, vagy okoskodással meg lehet teremteni. Ugye, kinek mire van ereje, kapacitása, meg ilyenek.

Szóval, mondhatom, hogy az első hónapokon úgy, valahogy végigrobogtam. Sok tervem van, vagy inkább volt, azzal kapcsolatban, hogy én, hogyan is szeretném megélni ezt a dolgot. Patriknál annyi időm, és lehetőségem lett volna mindazokra, amikre most időm nincs, hogy az hihetetlen. Csomót unatkoztam a terhesség vége fele főleg. Ugyan végig dolgoztam, de hát most már tudom, hogy a munka mellett az a kicsinek tűnő szabadidő, rengeteg volt valójában.

Mi az, amit úgy megélnék most? Jó lenne kismama jógára járni, amit egyébként ki is próbáltam annak idején, de teljesen kívülállónak éreztem magam. Olyan éretlen voltam az átszellemüléshez. Most már csinálnám, de egy gyerek mellett nem lehet átszellemülni igazán. Máshogy meg elég nehéz ezt megoldani úgy, hogy minden nagyszülő aktívan dolgozik. Persze bébiszittert is lehetne fogadni, de én valahogy nem vagyok az a típus. Még nem, aztán ki tudja, mit mondok majd később. 

Szóval olvasnék könyveket nevelésről, szülésről. Elmennék workshopra a témában, szülésfelkészítőre. Ismerkednék a lehetőségeimmel. Egyébként még Patrikkal is jártam workshopra, ami a nevelésről szólt, és sok mindent alkalmazok belőle. Ajánlom mindenkinek az ilyesmit, kizökkent a mókuskerekedből, felnyitja a szemed!

Na de, bevallom teljesen amatőrként feküdtem fel a szülőágyra. Persze ezt a tapasztalatot, hogy egyszer már megtörtént velem mindez, nem tudná felülírni az ilyen kismama szórakoztató programsorozat egyike sem, de azért csak jó lenne kicsit elveszi ebben az egészben.

De most más a helyzet, máshoz kell alkalmazkodni. És azt gondolom, hogy az elsődleges minden hókuszpókusznál is fontosabb, hiszen ez mind csupán egy plusz, ahhoz, hogy fejben eldöntöm, hogy mit szeretnék, és megpróbálom eléggé akarni, ahhoz, hogy véghez is vigyem.

Úgyhogy az első három hónapom egy hányingerekkel, gyakori rosszulléttel, kevés hányással tarkított időszak volt. És rettenetes álmosság gyötört.  A nagykönyv azt ígérte, hogy ez enyhülni fog. Na, hát erre nem tudok koncentrálni sehogy sem, nincs energiám hiába a minden reggel hányingerem van tőlük vitaminoknak, mai napig erőtlen vagyok. Nem jött el a második trimeszter aktív időszaka. Annál is inkább megérkezett a harmadik trimeszter ultrafáradtsága, Darth Vader szerű lélegzetvételekkel, egyre lassuló léptekkel, és az általam már jól ismert, ezúttal még jobban megismert kézzsibbadásával. Aminek a láthatatlan nagykövete is vagyok, úgyhogy erről majd később még beszélünk!

Gondolhatnánk, hogy ott van a jó kis napirendem, amit már kb 9 hónapos kora óta nagyjából egyféleképpen csinálok. Van nekem egy, két órácskám, amíg Patrik alszik. Azt mondom nektek, hogy az új "felnőtt" ágyba szoktatás, és az éjszakai nem alvások mindenféle okokból, (na, már nem úgy :) azok teljesen megettek vacsorára, hogy úgy mondjam, és én valójában délután többet alszom, mint este az utóbbi időben. Úgyhogy gyakorlatilag mondhatom, hogy a huszonnégy óra gyereknevelésből rengeteg, minden másra pedig nem elég. 

Visszanézegetem a képeket, hogy azért arányaiban egész szép kismama voltam Patrik idejében, kimondom, mert azt gondolom kimondhatom ezt néha magamra is. Most viszont a hajmosáson kívül, ami elég szent nálam, nem sok mindenre marad idő. Ja igen még az epillálás is alapvető.Ezekből nem engedek, ezek járnak még anyának is, de a többi. AJAJAJ! Na valahogy így rág meg, és köp ki ez az elmúlt hét hónap, ami még csak most veszi fel a kesztyűjét! 

De álljunk meg, még mielőtt zárnám ezt a posztot! Hálámat kell kifejeznem azért, mert nekem csak ennyi a bajom, hogy kicsit nyűglődök így az utolsó 11 hétben. És azért is mert bár mostanában Patrik bekeményített, és próbára tesz mindennap nevelésből,anyaságból, azért mégiscsak elvisel (mit is tehetne!?). És nagyon SZERETEM ŐT!