Répalé nap, amikor először megcsináltam ezt a kúrát a répalevet annyira nem tudtam meginni, hogy inkább húztam még egy napot a kúrát, és akkor hat napig csináltam. Van nálam elvetemültebb? Így visszagondolva... Most viszont sokkal kevesebb volt bennem a lelkesedés, és az a  maradék is…

    A tegnapi fejfájásnap után kicsit tompán ébredtem, de végre egy kicsit jobban voltam. Ma céklalé nap van. Szeretem a céklát, úgyhogy jól behűtve várt engem már korán reggel a szokásos másfél deci csodalevem. Na igen de még mielőtt megittam volna, szaladtam a mérleghez, hogy aztán boldogan…

    Ma ananászlé nap van, és egyben a félúton vagyok. Már túl a nehezén, a kezdeten, most már "csak" ki kell tartani. Bevallom ez az a nap, amikor én, aki akár négy vagy több liter vizet is megiszik egy nap, ledöntöttem volna az egész ananászlevet ahogy van. Ma tényleg nagyon éhes vagyok, annak…

    Nem fogom hosszúra nyújtani a léböjt kúrás bejegyzéseimet, hiszen azon kívül, hogy éhes vagyok, sok más információ nem jut az eszembe. Tehát a második nap számomra nehezebb volt, mint az első. Lélektanilag, amikor még tudom, hogy három ilyen kemény nap áll előttem. És lássuk be ez a test ahhoz…

    Tegnap már néhány gondolatban felvázoltam nektek, hogy ki is az a Dr. Steinberger, egy szóval a halálom. Túl vagyok az első napon, és amikor ezt írom a második nap felén is. Hogy mit érzek? Azt, hogy baromi éhes vagyok, de nem vagyok olyan rosszul, mint annak idején, amikor ész nélkül vágtam…