Répalé nap, amikor először megcsináltam ezt a kúrát a répalevet annyira nem tudtam meginni, hogy inkább húztam még egy napot a kúrát, és akkor hat napig csináltam. Van nálam elvetemültebb? Így visszagondolva...

Most viszont sokkal kevesebb volt bennem a lelkesedés, és az a  maradék is elhagyott, amikor reggel ráálltam a  mérlegre és az nagy büdös semmit láttam. Nem változott semmi. Pedig futok is, edzek is, nem is eszem, közben a gyerekemet is el kell látnom. Nyűgös vagyok, hisztis, és a pokolba kívánom az egészet. És most még a répalé is ízlik...

Tegnap egy egy gyenge pillanatomban még azt is gondoltam, hogy még egy csomagot veszek aztán hátha történik valami, de ma már egész biztos voltam benne, hogy van más útja is a fogyásnak, és a diétának, mint ez az átkozott Steinberger. Nem voltam WC-n lassan egy hete, és tuti már minden egyes uborkaszeletet elraktározott a szervezetem, amit a levek mellé ettem. Nekem nemhogy nem kellett otthon maradnom a kúra alatt, de a WC-t még hírből sem közelítettem meg.

Úgyhogy megint megfogadtam, hogy soha többé nem csinálom meg ezt a kúrát. Anya vagyok, és nekem életben kell maradnom, és normális egészséges szervezetem más módon is lehet.

Ma szombat van, és holnap van a hét kilométeres versenyem, Én edzés előtt sosem tudok enni, és korán kell mennem, így  mivel az ötödik nap után sem mutatott változást a mérleg, így ma úgy döntöttem, hogy megérdemlek egy kézműves hamburgert igazi pulled porkkal. 

Az élet furcsa fintora, hogy ahogy újra táplálékhoz jutottam a szervezetem körforgása is helyre állt. Azóta, hogy megcsináltam a  kúrát már eltelt egy hét, és most is odafigyelek a táplálkozásomra, edzek, és szépen nagyon lassan ugyan, de egyre jobb, és jobb formában vagyok.

Szóval a konklúzió, hogy 5 nap, másfél kiló mínusz, csomó szenvedés, viszont az egész lényegében hasztalan! Csináljatok mást!