2017. Június 24-e, szombat van. Ma is vizsgálatra megyek. Az előzőnapi CTG-ken minden rendben volt, miután Patrik végre megmoccant. Orvosi tanácsra csokit eszem, cukros kólát iszom és lépcsőzök, hogy a fiatal úr végre aktivitást mutasson a CTG görbéjén. Ilyen 8 óra tájékán mindig aludt, de ez mind a mai napig így van. Mi laktunk egy testben ezzel akkor is tisztában voltam. De hiába minden guggolás és trükk. Patrik reggel 8-kor az igazak álmát aludta.

Mindennap azzal ijesztgettek, hogy befektetnek ha nem mozog a gyerekem eleget vagy elégszer, hiába kértem délutáni időpontot CTG csak reggel volt. Ráadásul kirúgták azt a hölgyet aki a CTG-n volt, már ismert engem, minket. Tudta, hogy Patrik ilyenkor nem aktív, és addig csinálta a vizsgálatot, amíg eredményt nem mutatott. Ne kérdezzétek, hogy miért várták, hogy egy adott 20 percben 6-ot rúgjon a gyerek legalább. Nem egy műszer lakott a hasamban, hanem egy kis természetes lélek, szabad akarattal. Szóval ebben magamra maradtam, vagy a kórházi ágy ki tudja még meddig, teljesen feleslegesen, vagy ez...

Aztán rájöttem, hogy lehet manipulálni a gépet persze csak minimálisan hiszen tudtam minden rendben. Este Patrik kirúgta a ház oldalát. Még 4 napom van hátra, persze ezt ekkor még nem tudom. Illetve a napokban beszéltem az orvosommal, hogy a kiírt dátumhoz képest maximum egy hetet várhatunk, ez a terminus túllépés. Ebből a hét napból a mai nappal kettő letelt. Szóval, ha addig nem jön magától Patrik, akkor szerdán be kell feküdnöm, és indítanak. Akkor az egész annyira közeli lett hirtelen, és bármennyire is azt akartam, hogy legyen már kinn, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy inkább örökké terhes maradnék, csak ne kelljen természetesen a világra hoznom Patrikot.