Szóval igen a cím nem valami szenzáció hajhász átverés. Valóban, kétségtelenül, és hamisítatlanul ott tartottam a kezemben a tesztet, életemben második, és valószínűleg utolsó alkalommal a két csíkkal. Bár pontosan tudtam mit jelent, azért a tájékoztatón még egyszer ellenőriztem, amit már tudtam. És igen, megint terhes vagyok. Patriknál sírtam örömömben, félelmemben, és másnaposságomban. Most pedig hangosan mormoltam, hogy nem hiszem el, nevettem a konyhakőnek dőlve, és az arcomba temettem a kezeimet, hogy ez hihetetlen, nem hiszem el. Nagyon boldog vagyok! (Legszívesebben már aznap időzítettem volna ezt a cikket, tudja meg hát a világ, de még várok vele, most mikor írom).

De, hogy volt ez az egész máris? Máris!? Két év korkülönbség számomra nem máris, bár nincsenek illúzióim afelől, hogy egy nagyon kalandos kis extrém sportba kezdek már önmagával a terhességgel, és akkor a szülés, és a szülést követő időszakról nem is beszélve. De ez most mindegy!

Október 19. péntek van. Norbi szülinapja után négy nappal vagyunk. Nálunk nagyon veszélyesek ezek a szülinapok, két éve Patrik érkezését egy nappal Norbi szülinapja után tudtuk meg.

Szóval egyszerűen, de szándékosan megtörtént a pocakomban van egy kisbaba. Pedig előző héten feltoltam futva, kocogva Patrikot a Visegrádi Fellegvárba Norbival karöltve. És most itt vagyok a két csíkos tesztemmel, és a világ legboldogabb emberének érzem magam. Tudom másoknak mennyire nehéz ez az egész, és mennyi várakozás.

Ezúttal nem felejtek el hálásnak lenni mindazért, amit magunkénak tudhatok, tudhatunk. Annyira más, már most ez a terhesség, pedig még csak négy hete tart. Más megélni. Itthon megélni. Nem a munkába sietek terhesen, hanem van időm befelé figyelni, és ez nagyon jó! Az már biztos, hogy a második terhesség megadja, azt, amit az elsőnél elnyomott a rettegés az ismeretlentől. 

Most nem félek! Tudom mi vár rám, és az persze valahol félelmetes, de azt is tudom, mi vár a szülés után, az pedig olyan közeli, amilyen még sosem volt. Nagyon várunk Kisbaba, Kistestvér!