Idő közben megérkezett a várva várt hívás a magán dokitól, és kaptam is időpontot sok héttel későbbre. Jó sokat legalább négyet kellett előre lapoznom a naptáramban, én meg itt voltam ugyan a biztos tudással magamra hagyva, hogy kisbabánk lesz. De annyira szerettem volna, ha végre valaki hivatalosan is kimondja: "Gratulálok anyuka, Ön terhes!"

Ma arra ébredtem, hogy a terhes alkalmazásom kiírta 7. hét 0. nap. Szóval mától felvehetnek terhesgondozásba, de ez azt jelenti, hogy egy orvosnak meg kell erősítenie engem abban, amit már tudok ugye. Így hát el is mentem a körzeti orvoshoz, akit a barátnőm ajánlott. Azt mondta, hogy ne aggódjak benne nem fogok csalódni. Igaza volt! 

Szerencsém volt, egy ember volt előttem, pedig most hál' istennek anyukám vigyázott Patrikra. Nem mintha várni szerettem volna, majdnem kiugrott a szívem úgy izgultam, ezúttal nem a vizsgálat miatt, hanem amiatt, hogy tudtam nemsokára halhatom a kisbabánk szívverését. Hét hetes, és már hallani, megdöbbentő, és csodálatos dolog ez!

Tényleg szuper élmény volt, az első pozitív SZTK-s orvos élményem. Ünneplésre méltó komolyan! Körültekintő volt, és bizony azon a monitoron ahol legutóbb csak egy petezsákot láttam, ugyanazon a monitoron már egy kis lakó is megjelent abba a biztonságot nyújtó kis átmeneti otthonban. Ő volt az! Egy parányi kis buborék, akinek a jelenléte új feladatok halmazát hozta magával. Ugyanis beléphetek a terhesgondozásba. 

Most fel kell keresnem a védőnőnket, akit már ismerünk, hiszen nem választható. Patrikkal is hozzá kellett járnom, és ő maradt Patrik védőnője is, és most megint az enyém is lesz. Aztán egy paksaméta papírt tartottam még a kezemben beutalókkal: háziorvoshoz, EKG-ra, fogorvoshoz, laborba, és hirtelen még nem is tudom, hogy hova.

Legközelebb pedig december 3-án találkozunk! Annyira csodálatos, hogy most újra átélhetem, hogy megélhetem a magamba szívott bölcsességgel, és tapasztalattal a terhesség varázslatos oldalát is. Hálás vagyok!