A belvárosi bérlakás ólomsúlyú ajtaját nyitom, magamra húzom a két ajtós liftet, és már fenn is vagyok az emeleten. Az ezüst színű tábla, rajta a "Rendelő" felirattal minden alkalommal egyértelművé teszi, hogy ma különleges nap van. Térfigyelő kamera néz rám mielőtt belépnék, aztán az asszisztens súlyt, és vérnyomást is mér, mielőtt megkezdhetném a menetrendszerű egy órás várakozást. Igaz most délelőtt jöttem, talán ezúttal megúszom.
Annyira féltem azon a hányós éjjelen, hogy tudtam ma beszélnem kell a dologról. Az asszisztensnővel kezdtem, aki egyben szülésznő is. Igaz, nem az enyém, de az. Nekem pedig két telefonszámom van: az egyik az asszisztensé, a másik a dokié. A hányós éjjelt követően mind a kettőjüket hívtam 10 körül. Hamarabb nem is mertem. És mivel választ nem kaptam, tisztázni szerettem volna a dolgot velük. Mikor hívhatom őket segítségért... Naiv lehetek, de én azt gondolom, hogyha orvost fogadok, és magánrendelésre járok, akkor jár nekem némi kiváltság. Például a telefonálás lehetősége.
Diplomatikus válasszal intett le az asszisztens, mondván előbb beszéljem meg az orvosommal, hogy mikor szülök inkább júniusban, vagy inkább júliusban (hiszen a kiírt dátum június 29., és akkor keressem majd). Mind ezt kedves mosollyal az arcán mondta, és azért mert korábban beszéltünk róla, hogy választanám szülésznőmnek, ha lehet.
Hát, mit ne mondjak nem túl jó ajánlólevél ez a pár mondatos beszélgetés.
Aztán persze nem hagytam annyiban a dolgot, és mondtam, hogy jó, akkor tehát ellenkező esetben nem hívhatom... Erre szűk szavúan, mosolyogva érkezett a további eligazítás. Ha bármi gond van, egyből be kell menni a kórházba. Aztán még egy utolsó magyarázatot próbáltam hozzá tenni érvényesítve az igazam, hogy: "Tehát, akkor, kérdés esetén, az ő számát nem hívhatom, értem." - és még megjegyeztem, hogy mivel én sem tudtam pontosan, hogy mekkora a baj, és közben egy kisgyerekről is gondoskodnom kell, gondoltam, csak megkérdezem, hogy ilyen tünetek esetén, mint a hányás, mit tehetek. Kell-e aggódnom, vagy nem...
Mosoly... mosoly... mosoly... aztán a váróban találtam magam, feladva a küzdelmet, és felismerve a lehetőséget, hogy szükségem van egy szülésznőre, ahhoz, hogy bebiztosítsam magam. Mert egyszerűen nem tehetem meg, hogy felesleges időt töltsek a kórházban, kételyeim folyományán.
Aztán miután már az összes sarkot megszámoltam, végre én következtem. Azzal kezdtem, hogy mivel hivatalosan nem vagyunk házasok Norbival írjon nekem egy papírt, ami az apai elismerőnyilatkozathoz kell (így kerülhet Norbi nevére a Kicsi - kisbaba). Ugyanis ezt a hivatalban, csak ezzel az orvosi igazolással állíthatják ki. Szerettem volna ebben a hónapban elintézni, de a vizsgálat végére mind a ketten elfelejtettük, úgyhogy ebben a hónapban ezt már nem fogjuk megtenni. Persze van időnk még, de tudjuk, hogy a bürokráciához is az kell. Rengeteg idő, és türelem. Szóval nem szeretnék várni vele... most viszont muszáj.
Aztán rátértem itt is a kérdéseimre, a telefonnal kapcsolatban. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan választ kaptam, amit felesleges lenne részletezni, ilyesmikkel, hogy nem kezdhet kimenő hívást, és át van irányítva a telefon... de kérlek erről ne is beszéljünk többet. Nem tartom a dolgot váló oknak, de mégis egyszerűen csak tudnom kellett, hogy mennyire számíthatok az orvosomra, ha bármi van. Azt mondta, hogy ilyenkor hívogassam többször is nyugodtan. Oké, köszönöm szépen.
Aztán ezután a kis kellemetlenség után ultrahangon is megnéztük a babát, aminek nagyon örültem, és vártam is, hogy a doki eloszlassa a kételyeimet a genetikai vizsgálat után. Huh... talán hallható is volt a megkönnyebbülésem, amikor tisztáztuk, hogy elég a magzatvizem, és a baba orrát is szépen meg tudtuk figyelni. Illetve a nemét is egyértelműen láthattam. Azért ezen a ponton megkönnyebbültem. És tök érdekes, de a kicsit a gyomrom fele helyezkedik el, felül és alul pedig egy jó nagy részen lógathatja a lábát a magzatvízben, mert még van helye bőven. Igaz ezt már nem sokáig mondhatjuk el.
Viszont ez megmagyarázza, hogy miért nem kapok levegőt, főleg étkezések, de nagyobb mennyiségű ivás után sem, vagy esténként. Valószínűleg napközben azért ficánkol, de estére bekuckózik a méhlepény ágyába.
Aztán megbeszéltük a következőket is. Házi feladatom ebben a hónapban elvégeztetni a cukorterheléses vizsgálatot. Méghozzá úgy, hogy az eredménye meg legyen március 15-re, amikor legközelebb találkozhatunk. Minderre a kis könyvemet kell majd vinnem, hogy ebből milyen kalamajka származhat nemsokára elmesélem.
Ami pedig minden, de minden apróbb kellemetlenségnél fontosabb, az nem más, mint, hogy minden rendben van velünk, és ezért nem győzök elég hálásnak lenni!
