A legutóbbi alkalommal behányt valaki a kisgyerek egészséges rendelés, és a terhesgondozás folyosójára. Nem, nem egy terhes nő volt, hanem egy beteg gyerek. Ugyanitt vannak kitéve játékok a kicsiknek, akik mondjuk oltásra várnak, vagy az anyukájukat kísérik éppen a kötelező terhesgondozásra, ahogy Patrik is engem. Na ez az a hely, ami a baktériumok, és vírusok melegágya. És én ide nem engedem be a Patrikot. Ott kell csücsülnie velem szemben, amíg sorra nem kerülünk. A védőnő az a  szükséges rossz, ami néhány percig tart így ez az egyetlen hely, ahova a terhességem alatt viszem magammal Patrikot. Nem egy leányálom, de nem vész. Szóval, mi volt ez alkalommal  hangsúlyos a lényeg helyett?

Egy kis háttérinfó. Nálunk nem igen van otthon tévénézés, sem telefon bambulás, vagy ha van is kevés ideig. Én ezt a mai kor kedvezményét kényes helyzetekre tartogatom. Betegség, várakozás, sorban állás, nyűglődés kiiktatása, amíg bevásárolok vagy ilyesmi. És nem rendszeresen, de ha kell, lelkiismeret furdalás nélkül. Na a védőnő is ilyen esetek közé tartozik. Leginkább a fent említett lehányós, leköhögős dolgok miatt. És mivel Patrik pikk pakk elkap bármi ilyesmit, én ezt nem kockáztatom.

Szóval sorra kerültünk, és jóformán még a köszönés előtt, megkaptam, hogy inkább mesekönyvet kéne olvasni neki! Na, aki ismer minket az tudja, hogy mi bármilyen alkalomról legyen szó könyvet szoktunk kérni a családtól is. Ráadásul úgy, hogy elmondjuk, hogy melyiket szeretnénk, mert a Patrik a korosztályos könyvein már rég túl van 3-6 éveseknek szóló mesekönyvekből mesélünk egy nap többször is. De elalvás előtt fél órát biztosan. És, ezt persze nem kell bizonygatni senkinek. Ez nem hencegés, ez nem egy verseny, hanem a mi nevelési elvünk alapja. 

Ezért egy röpke pillanat alatt olyan magas lett a vérnyomásom, hogy aznap a Drága Védőnő, biztos, hogy nem reális eredményt írt a kiskönyvembe. Bár jól nevelt vagyok, de azért nem hagytam rá, és annyit mondtam neki, hogy "Ezt nagyon utálom, amikor ennyi alapján ítélnek meg". Ha hasznos tanáccsal nem tudja segíteni a nevelést, akkor köszönöm, de az előítéletből sem kérek.

Aztán persze nem bírtam ki, hogy ne vázoljam fel neki is a fentieket két mondatban, hogy nem szeretném ha hányásban játszana a gyerekem. Legalább kaptam egy "Ne haragudjon" -t..." aztán vérnyomást, és súlyt is mértünk. Érdekes aznap, senkit nem zavart egy két plusz kiló. 

Majd a kőkori szívhang figyelőt átnyomta az egész hasamon ahogy van, legalábbis így éreztem. Ez nem az a fajta cucc, amit végig csúsztat a hasadon, hogy megkeresse a szívhangot, hanem egy bot, amit jó mélyen belenyom a hasamba, aztán félhangosan számolja a gyerek szívverését, és meg is voila meg is van az eredmény: van szívhang.

Mára ennyi. Legközelebb a szokásos rend szerint egy hónap múlva találkozunk, ahol biztos megannyi tanáccsal gazdagodok majd, ahogy most és minden alkalommal...